Night Club

@Shet.

A folyóparton történt incidens után úgy döntöttem, hogy betérek egy italra, s majd a bárban eldöntöm, hogy alkoholra, vagy vérre van nagyobb szűkségem. A vadászlány, akit megismertem elég szemtelen volt, nem is értem, hogy miként merte megengedni magának a hangnemet, ahogyan hozzámszólt - ott helyben széttéphettem volna, hisz én nem vagyok Drake-hez hasonló, puhány vámpír.
"Night Club" - már a neve is hívógatóan cseng számomra, hisz ide járnak az olyan ostoba fiatalok, akik később a vacsorámat képezik. Leültem a pulthoz, és rendeltem egy Bloody Marty-t - írónikus, hisz akkoriban én zavartam meg a szerencsétlen királynő fejét; sajnos, rengeteget unatkoztam, ezért szűkségem volt egy kis szórakozásra.
Egy fiatal, mellesleg nagyon dögös pincér készítette el a koktélomat - ma biztosan nem megyek egyedül haza; lefekszem vele, majd lecsapolom - ez az élet, nemde? Kacéran rákacsintottam, mire ő elkezdett fecsegni; csak az időmet vesztegettem azzal, hogy felfigyeltem rá; gyorsan kikaptam a kezéből az italt, és elindultam a bár sarkába eső zúg felé. Már félúton voltam, amikor megéreztem, hogy nem vagyok egyedül: van még itt egy hozzám hasonló. Habár, nem vagyok barátságos típus, a fajtársaimmal mégis kivételt szoktam tenni, főleg, amióta a vadászok így megszaporodtak. A tömeg közül azonnal kiszúrtam a fickót: fekete ruhában volt, vagyis az öltözéke biztosan nem sokban különbözött attól, amit általában hordani szokott. Bátran leültem mellé, és pár percig szó nélkül bámultam - lehet, hogy ez kissé megzavarta őt, de én múlatságosnak tartottam.
- Sofie vagyok! - böktem ki határozottan; bár, először vaciláltam, hogy valamelyik álnevem, vagy az igazit mondjam-e, de végül maradtam az eredetinél, az amúgyis jobban hangzik, mint a többi. Széles mosolyt villantottam, majd felemeltem a poharamat, hogy koccinthassunk.

- Unatkoztam! - válaszoltam tömören, és arrogánsan. Végülis, ez az igazság. Hiányzott már az izgalom. Mellesleg, nem félek a vadászoktól - ostobák gyülekezete, akik azt hiszik, hogy képesek végezni egy olyan csodálatos lénnyel, mint én. Lassan felmértem a férfit; biztosan olyan fajta vámpír, aki a sötétségbe menekül, pedig, kiélvezhetné, hogy a napsugár kényeszteti.
- És téged, kedves Shet? - kérdeztem, nevetve. Biztos vagyok benne, hogy tudja, hová érkezett. A vadászok paradicsoma ez a hely, de úgy látom, őt sem rettenti ez el. Engem sem zavarnak a vadászok, könnyű szerrel végzek velük ... nem árt nekem sem a fa, sem az ezüst.
Kiittam a poharam tartalmát, majd elővettem két tasak vért a táskámból. A nyilvánosságtól sem félek, ha kell, itt helyben lemészárolok mindenkit, sőt, a vadászok szeme láttára is. Miért féljek, ha még a félelem is fél tőlem?
Nem igazán szeretem a csomagolt vért, de most ez is megteszi. Leharaptam a kupakot, majd töltöttem az üres pohárba.
- Kérsz? - felkaptam a fejem, és elnevettem magam. Valójában, arra vártam, hogy meglepődjön, de nem ez történt. Ezek szerint erős, és képes ellenállni. Ez kedvemre van! Az egyik lábamat az ölébe nyomtam, és elmosolyodtam. Nem találom vonzónak, de legalább nem vagyok egyedül. Vajon lenne kedve végezni az összes átkozott vadásszal?

- Könnyen ... tudod, kedves Shet, azt hittem, hogy csak a tapasztalt, és erős vadászokat engedik ki a nyílt terepre, de nemrég találkoztam egy szerencsétlen, és óvatlan vadásszal. Megsúgom, hogy még a fegyvere sem volt kéznél ... - feleltem nevetve. Végülis, milyen vadász az, aki a fegyvere nélkül indul el? Szét is téphettem volna, ha nem lennék ilyen kis aranyos. Azt hittem Amsterdam sokkal félelmetesebb a fajom számára, de ezek szerint a vadászok csak a levegőbe beszélnek. Ráadásul, még akkor sem félnék tőlük, ha erősebbek lennének, és el tudnának kapni engem. Miért féljek, ha a félelem maga is fél TŐLEM?
- Hmm ..., ez valóban nem az igazi! - kaptam fel a fejem. A tasakos vér még unalmasabb, mint ez a város. Friss-, és forró vérre van szűkségem. Ez olyan, mint a mirelit kaja. Már csak az erőszak miatt is érdemes vadászni. Az érzés, amikor elveszem egy szerencsétlen halandó életét felér egy orgazmussal.
Shet udvariasan eltávolította a lábamat, amit az imént az ölébe dobtam. Ezek szerint ő is félreérthtte a dolgot, mint ahogy azt más is tenné. Nem áll szándékomban kikezdeni vele, sőt, azt hiszem mással sem. Van, aki annyira hülye, hogy belémszeret, mások pedig csak úgy elvannak, de nekem nincs szűkségem férfiakra, hisz nélkülük is jól megvagyok. Viszont, egy társ, aki legalább annyira őrült, mint én, jól jönne. Ha alaposan átgondolom, ketten többre megyünk; együtt nem csak összezavarnánk, hanem ki is végeznénk az összes vadászt. Miért éljenek az átkozottak, ha én élhetek helyettük is?
- Mit szólsz hozzá? - kérdeztem felpörögve, miközben a tőlünk nem messze tanyázó lányra mutattam. Biztos vannak olyan fajtársaim, akik az egészet nevetségesnek találják, meg olyanok is, akik szerint ez túl morbid, de szerintem nagyon izgalmas. Szigorúan intettem a lánynak, hogy jöjjön közelebb, mire ő riadtan elindult felénk. Annyira szánalmasan bámult minket, hogy legszívesebben letéptem volna az ócska kis fejét, de először inkább kihasználom. Utasítottam, hogy foglaljon helyet, és próbáljon hallgatni. Mindezt annyira kedvesen mondtam, amennyire csak lehetett - szóval, amennyire tőlem ez lehetséges.
A lány remegett, de mégis szótlanul ült a kanapén. Shet arcán halvány mosoly jelent meg, ezek szerint neki is kedvére van a dolog, de szeretném én kapni az első falatot. Kilöktem a fogaimat, és gyors mozdulattal a lány nyakába haragtam. A hosszú haja eltakarta a nyakán lecsorduló vért, így, ha akarná sem tudná észrevenni senki, hogy mi történik épp. Nem sikított, még csak nem is ellenkezett. Az ilyet szeretem a legjobban: - a védtelen, és gyönge áldozatokat. Tartson bárki morbidnak, de már szokásommá vált, hogy "vallatni" kezdem az áldozatot. Először rákérdeztem a nevére, ő pedig nem habozott, rögtön válaszolt: Cassie. Kicsit csalódtam a neve hallatán, azt hittem, hogy legalább a neve jobb, mint a szánalmas kis élete. - Mondd csak, Cassie ..., van valami bűn, amit szívesen meggyónnál az úrnak? - böktem Shetre a faggatás közben. A lány zokogni kezdett, majd szégyenkezve elkezdte a mondókáját. Azt hiszem rátaláltam a tökéletes vacsorára: - akit kedvemre kínozhatok, és megalázhatok.